- 2022. május 14.-2022. augusztus 31.
ENTRÓPIA & KOZMOSZ
Az egyensúly, a szimmetria, az arányosság, a harmónia mind olyan fogalmak, melyek egy művészi (képi, költői, zenei) kompozíció szépségére utalnak. Ezek a kifejezések arra az elképzelésre vonatkoznak, amely szerint a természetben a maga határtalanságában egy szükségszerű rend uralkodik. A dolgok ezen egyetemes rendjében az emberi lény a tudomány segítségével az okok felkutatásával és a következmények magyarázatával foglalkozik.
Napjainkra a világ működését megmagyarázó és azt előrejelző, stabil fizikai-matematikai elvek észlelése megváltozott. A kortárs felfogás szerint a természet törvényei olyan dinamikus rendszerek alapjául szolgálnak, ahol a jelenségek okában bekövetkező kis változás nem arányos a következményekkel – kiszámíthatatlan és meghatározhatatlan. Az egyensúly, a harmónia – azaz a rend – azonban nem feltétlenül áll szemben a kiszámíthatatlannal, a véletlennel: a káosszal. A rend és a káosz harmonikusan él együtt.
A kortárs tudatosság, az, ahogyan az emberek a környezetükhöz viszonyulnak, valamint a szépségérzetük szoros kapcsolatban áll a rend és a káosz együttélésével. A kortárs művészeti nyelvekben megfigyelhető konfigurációkban és folyamatokban – például a természetben a felhők mozgásában, vagy a tengeri hullámok ritmusában – a rend és a káosz elegyei immanensen jelen vannak.
Ez az elemzés nem az esztétikáról szól, és nem is próbálja a kiállítás műveit művészettörténeti szempontból vizsgálni (például a posztmodern diskurzus pluralitását szembeállítani a modernitás egyértelműségre törő diskurzusaival). A bevezetés célja az, hogy a műveket – a maguk különböző nyelvezetével és metódusaival – kompozícióik alapján értelmezni tudja. Így megérthetjük, hogy ezekben a kompozíciókban hogyan vannak jelen valamely kialakult rend különböző megnyilvánulásai (szerialitás, ismétlés, ritmus) és azt is láthatjuk, hogy mindez hogyan destabilizálódik bizonyos mértékben – akár ciklikus folyamatként, akár valamely teljesen váratlan módosítás (a véletlen, a kivitelezés spontaneitása) eredményeként – miközben a művek sokrétűsége érdekesebb, mint az uralkodó elv keresése.
Kiállító művészek:
Bálványos Levente, Balažová Maria, Czernin Adriana, Hulík Viktor, Kogler Peter
Molnár Vera, Prokop Claus, Varga György és Tarr Hajnalka
Kurátorok: Pia Jardí (A) és N. Mészáros Júlia művészettörténészek
