Victor Vasarely a 20. századi geometrikus absztrakt művészet kiemelkedő alakja. Párizsban, kinetikus művészi irányzat egyik feltalálójaként Párizsban szerez nemzetközi hírnevet, az 1950-es és 1960-as években. (A „kinetikus” szó a 19. század közepétől használatos, amely a görög kinetikosz, azaz mozgat, mozgásba hoz szóból ered, a motorikus mozgásra utal.)
 Victor Vasarely: Önarckép, 1941ltsz. V. 86 |
Vasarely első kinetikus művét 1955-ben mutatja be – Yaacov Agam, Pol Bury, Alexander Calder, Marcel Duchamp, Robert Jacobsen, Jean Tinguely és Jesús Rafael Soto munkáinak társaságában –, a párizsi Galerie Denise René Le Mouvement (A mozgás) című kiállításán. A kiállítótérben két óriási üvegtáblát függeszt fel egymásra illesztve, egymást kiegészítő geometrikus képi alakzatokkal úgy, hogy az átlátszó üveglapok alig érzékelhető himbálózása a nézők szemében a képek vibráló sokaságának látványát kelti. Ezzel a kinetikus „mély-művel” együtt, Vasarely itt közzéteszi kiáltványát is művészeti elképzeléseiről: a művészet demokratikus alapelvéről és a kortárs művészet léptékváltásáról – amely kilép az utcákra a múzeumok és magángyűjtemények tereiből –, egyúttal sürgeti a kortárs művészet sokszorosítását azzal a céllal, hogy mindenkinek a lakásába eljuthasson egy-egy eredeti mű. Következetes munkássága révén, már az 1960-as évek közepére a nemzetközi op art egyik meghatározó egyénisége, aki az utópisztikus színes város elméletével nagy hatással van a kortárs építészetre is.
Vasarely 1906-ban születik az Osztrák-Magyar Monarchia Magyarországán, Pécsett. Gyermekkorát Pöstyénben és Budapesten tölti. 1929–1930 között folytat tanulmányokat a Bauhaus alapokra épülő reklámgrafikai iskolában, Bortnyik Sándor Műhelyében, amit mindvégig döntő fontosságúnak tekintett pályáján. 1930 őszén rendezi első kiállítását későbbi feleségével, Spinner Klárával. 1930 őszén Párizsba költözik, 1933-ban hazalátogat és részt vesz a budapesti Ernst Múzeum csoportos kiállításán. Hírneve csúcsán, 1968-ban tér vissza szülőföldjére és 1969-ben kiállítást rendez a Műcsarnokban. (Victor Vasarely retrospektív kiállításának megnyitója a Műcsarnokban, 1969 Fotó: MTI) A következő években két Vasarely Múzeum alapításában vesz részt a szülővárosának Pécsnek és a fővárosnak, Budapestnek adományozott munkáival.
Vasarely Múzeum alapítása Budapesten
Victor Vasarely 1981. szeptember 24-én írja alá a műtárgyadományról szóló levelét Annet-sur-Marne-i otthonában Budapest főváros javára, az óbudai Zichy Kastélyban berendezésre kerülő Vasarely Múzeum létrehozásához. A francia nyelvű levelet és ennek magyar fordítását a párizsi magyar nagykövet továbbítja Budapestre:
Alulírott Victor Vasarely festőművész kijelentem, hogy egy elidegeníthetetlen (forgalom tárgyát nem képező) nagy jelentőségű adományozásra határoztam el magam, szülőhazám Magyarország fővárosa, Budapest javára.
Igazolom, hogy ezen művek egyike sem fogja soha a jövőben Franciaországba visszahonosítás tárgyát képezni.
Egy múzeum, a Zichy Kastély rendeltetésére szánt festményekről, valamint grafikai, iparművészeti, plakát, építészeti alkotásokról és a Művészet a Művészetért részt kiegészítő kiadványokról van szó.
A Zichy Kastélynak (Budapest, III. Fő tér, Óbuda) szóló adomány összessége részleteiben mellékletben lett felsorolva, 6 lapon (címek, méretek, évszámok és érték), szabályszerűen aláírva.
Magyarország Párizsi Nagykövete Bényi József úr vállalta a felelősséget a teljes szállításra és biztosításra vonatkozóan.
Victor Vasarely
A műtárgy-adományt először a Szépművészeti Múzeumban mutatják be 1982 őszén , majd maga a művész is előadást tart 1983 tavaszán a jövőbeli Vasarely Múzeum kiállítási koncepciójáról.
Kiállítótér 1987-ben, a Vasarely Múzeum földszinti 1. termében |
A gyűjteménynek végleg helyet adó önálló kiállítóhely 1987. május 8-án nyílik meg a Zichy Kastély délkeleti szárnyában, Óbuda előnyös közlekedési csomópontjában. A megnyitó-ceremóniára megérkezik Victor Vasarely, és az ajándékozást vele közösen vállaló művész felesége, Claire Vásárhelyi (Spinner Klára, 1909–1991) – tizenegy évvel azt követően, hogy Pécsett, a művész szülővárosában 1976. június 14-én megnyílik a Vasarely Múzeum, fiukkal Yvarallal (Jean-Pierre Vásárhelyi, 1934–2002) közös adományukból.
Az új múzeum
Az új Vasarely Múzeum megnyitásakor már egy évtizede a Zichy Kastély főépületében működik a Kassák Múzeum, a magyar avantgárd kiemelkedő alakja, Kassák Lajos (1887–1967) tárgyi és szellemi hagyatékának kutatóhelye. Victor Vasarely számára ez figyelemreméltó tényező a helyszín kijelölésekor. A 20. század egyik legsikeresebb párizsi művészeként, önmagát az avantgárd pionír Kassák Lajos kortárs követőjének tekinti. Maga is értelmi szerzője és szervezője Párizsban Kassák 1960-as és 1963-as két kiállításának a Galerie Denise Renében, akivel 1961-ben közös szerigráfia albumot ad ki, Jean Cassou előszavával.
A budapesti Vasarely Múzeum Óbuda modern városfejlesztési terveinek részeként, az 1968–1975 közötti óbudai lakótelep szomszédságában épül fel 1985–1987 között, a Zichy Kastély duna-parti szárnyában, Molnár Péter, Kóris János és Budaházi Eszter építészek tervei és irányítása szerint. A tervezők a 17–18. századi kastély régi és új rendeltetését hangolják össze. A földszinti kiállítóterek kialakításakor az eredeti boltozatokból fennmaradt 20 mezőt tiszteletben tartják és az emeleti nyitott fedélszékű nagy teremmel a felső világítású műterem-építés hagyományát követik. Az új Vasarely Múzeum építészei 1987-ben az Építési és Városfejlesztési Minisztérium Nívódíjában részesülnek.
A Vasarely Múzeum kerti főbejárata, 1987. május 8. |
Vasarely alapítói kívánságának megfelelően, a múzeum állandó kiállítása folyamatosan nyitva áll a látogatók előtt. Kivételt egyedül a 2016–2017 közötti időszak jelent, amikor az épület felújításra kerül Szenderffy Gábor építész tervei szerint és vezetésével, Natta Anikó belsőépítész hozzájárulásával. Ekkor, az egyébként csak Budapesten látható gyűjtemény műtárgyai közül több szerepel az Európa-szerte sorra nyíló Vasarely-kiállításokon, többek között Aix-en-Provence-ban (Fondation Vasarely), Avignonban (Musée Vouland), Gordes-i várban, Madridban (Centro de Arte Reina Sofía), Isztambulban és Ankarában, Frankfurt am Main-ban (Staedel Museum), valamint Párizsban (Centre Pompidou).
(Szöveg: Imre Györgyi)