„nagyon vonzónak találtam Vasarely decoupage-művészetét, a kivágott és felragasztott formák kontrasztját, amelynek az »ipari« gondolkodása lehetett az alapja. Ezenkívül nagyon gyakran használt pauszt, ami a »modernség« megtestesülése volt.”
Molnár Vera
Victor Vasarely a 20. századi művészet meghatározó egyénisége, az op-art, a kinetikus és a nemzetközi geometrikus absztrakt művészet kulcsfigurája. Életútja az Osztrák–Magyar Monarchiából indult: Pécsett Vásárhelyi Győzőként született Vásárhelyi Győző pincér és Csiszár Anna gyermekeként, Pöstyénben (Piešťany, Szlovákia) nevelkedett és Budapesten érettségizett. Itt nyerte Bortnyik Sándor Műhelyében reklámgrafikusi képzését, ami Párizsba költözése után művészetének „bauhausi megalapozottságát” biztosította.
Vasarely 1930-ban érkezett Párizsba, ahol reklámgrafikusként kezdte pályáját. Az 1950-es évektől vált az op art nemzetközi sztárjává és a francia társadalom emblematikus művészévé. Több évtizeden át nemzetközileg elismert, referencia értékű személyiség volt a festészet, a köztéri szobrászat és az építészeti tervezés területén. Munkájának alapja azonban mindvégig a grafikai tervezés, a reklámgrafika, a plakatív művészet maradt. Művészi eszközeit is mint „nyomdász”-grafikus választotta meg. (Vasarely már a harmincas évektől asszisztensekkel dolgozik Párizsban, akik Vasarely ideáit – az ő tervrajzai alapján, az ő műtermében – realizálják.)
A művész jelmondata volt, hogy a művészet legyen elérhető mindenki számára. A „művészet demokratizálása”, a sokszorosított grafika és multiplika vált művészeti produkciójának paradigmájává.
A Vasarely Múzeum Kamaratermében rendezett kiállítás a nézőt végigkalauzolta művészi életútjának első három szakaszán: aktot rajzolt a nagybányai tanultságú Podolini-Volkmann Artúr (1891. VIII. 4.– 1946. II. 24.) szabadiskolájában; Pécsi József fotográfus tanácsára Bortnyik Sándor Bauhaus oktatási módszerein alapuló Műhelyébe ment; 1930-tól Párizsba költözött.
Párizs a harmanicas években a „dekoratőr” kézműves tervező művészek központja, akik évente a Grand Palais-ban mutatkoznak be a Salon des artistes-décorateurs-ön. Ebben a környezetben Vasarely ún. „bauhausi alapokon” nyugvó tervezői képzettségét nagyra tartják. Kiadóknál (Havas, Draeger, Devambez) kap reklámgrafikai megbízásokat, a Havasnak készíti a Foire d’Alger plakátot). 1935-ben orvosi kiadványok reklámmellékleteit tervezi a Roger Bessard kiadónak: a cégbe betársulva pályája egyenesbe kerül. Elképzelése, hogy Párizsban nyit egy grafikai tervezést magas szinten oktató iskolát a Bauhaus mintájára. Ez végül nem valósul meg, bár részletes tananyagot állít össze, többek között a fekete-fehér kontrasztról, a centrifugális mozgásról, a térbeli figura síkbeli ábrázolásáról. 1939-ben Vasarely megismerkedik Denise Renével a Café de Flore-ban, a baloldali értelmiségiek és a szürrealista festők kávéházában. Vasarely képzőművészeti tevékenységbe kezd: a szürrealizmus hatása alatt olyan (grafikai) alkotói módszereket alkalmaz képein, mint a trompe l’oeil, a különféle figuratív elemek illogikus egymás mellé helyezése, a frottázs, a kollázs vagy a montázs. Ekkor készült művei már megelőlegezik későbbi művészeti kísérleteit, bár e figuratív művészeti periódusának később a Tévutak elnevezést adja.
Vasarely e munkáit, (például a Birkózók, a Zebrák és a Lovak című műveit) a 1944. július 13-án megnyíló Galerie Denise René-ben (Vasarely rajzai és grafikai kompozíciói címen) állítja ki először.
A kiállítás katalógusa is Vasarely első művészi korszakait mutatja be, és meggyőzően bizonyítja, hogy munkássága nem a festői hagyomány nagy folyamába illeszkedik, hanem a reklámgrafikai szemlélethez és módszereihez kapcsolódik.
Vasarely „ismeretlen” rajzainak és terveinek egy része – a könyvbeli csoportosítást, kasírozást, passepartout-zást követően – a művész 1982-es adományát és a múzeum 1987-es megnyitását követően a budapesti Vasarely Múzeum gyűjteményébe került, ahol ma a törzsanyag legkorábbi egysége. Szinte majdnem mindegyik mű egységesen 82x76 centiméteres keretben és egy – többnyire fehérre festett, ré
tegelt falemez – „passepartout” 13 mm mély ablakaiban, a hordozóra erősített kartonokra kasírozva látható, a művész saját tervezésében. Vasarely a rajzokat egyúttal belső ceruza-, illetve filctoll keretekkel is ellátta.
A legkorábbi korszak rajzait Vasarely tematikus egységekbe csoportosította (pl. Podolini-Volkmann Artúr rajziskolájában készült aktrajzok; Grafikai periódus 1929–1939/1945; Második mesterség 1934–1939 [Orvosoknak és kórházaknak szóló ötletes nyomtatványok; Grafikai korszak 1936–1945. [Selyemmintatervek; Dekorációs propozíciók; Előtanulmányok egy tervezett rajziskola számára: a mozgás, a pozitív-negatív elv, térábrázolás a kétdimenziós síkban, színskála használata, prekinetikus tanulmányok a mozgás ábrázolására; tükörképek; késői aktrajzok; figuratív fekete-fehér periódus, szimbolikus művek, mikro-kollázsok] és a "Tévutak" első festményei 1942–1945). Ezek az alkotások az életmű első húsz évén kalauzolnak végig.
Az életmű dokumentumokon alapuló kritikai megközelítése ma a Vasarely-œuvre kutatásának elsőrendű feladata. Ennek első lépéseként katalógusunkban közreadjuk a képek pontos adatainak leírását.
A kiállítási katalógus a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően valósulhatott meg.
A katalógus a Vasarely Múzeum földszinti Kamarateremében bemutatott Victor Vasarely korai rajzai és grafikai tervei című kiállítást kísérte.