 |
PARIS–WIEN–BUDAPEST TRANSFER
A Magyar Műhely Kassák-díja
Kiállítás a párizsi Magyar Műhely alapításának 50. évfordulóján
Vasarely Múzeum Budapest, Kamaraterem
2012. szeptember 14. - november 11.
Kurátor: Imre Györgyi és Sz. Molnár Szilvia
Balról: Nagy Pál, Kassák Klára, Schöffer Miklós, Bujdosó Alpár, lent Papp Tibor a Magyar Műhely találkozón. Kalocsa, 1985. Fotó: Vattay Elemér / From the left: Pál Nagy, Klára Kassák, Nicolas Schöffer, Alpár Bujdosó at the Magyar Műhely Gathering in Kalocsa, Hungary, 1985. Photo by Elemér Vattay
A Magyar Műhely című folyóiratot 1962 tavaszán alapította Párizsban fiatal magyar értelmiségiek és művészek egy csoportja, akik 1956-ben menekültek Nyugat-Európába. Az alapítók Czudar Dárius (Harczi József, 1–3. szám), Márton László (1–42. szám), Nagy Pál (1–100. szám), Papp Tibor (1–100. szám), Parancs János (1–9. szám), Szakál Imre (1–13. szám) voltak, majd az első szerkesztőség kibővült Sipos Gyulával (alias Albert Pál) (3–8. szám), Pátkai Ervin (1937–1985) képzőművészeti szerkesztővel, a 2. párizsi biennálé szobrász díjazottjával (tragikus halála miatt a 6–36. számig). A képszerkesztést eleinte egy bizottság is segítette: Ditrói Ákos építész, Kabók Mátyás és Márk(us) Anna festőművészek, Kilár István szobrász, Kuthy Sándor művészettörténész, majd Pátkai egyedül vállalta (1965-ig Parancs János szervezői támogatásával). Az 1–2. szám címlapterve Marie-Joseph Philippon munkája, a 3–21. számét Éliás Erika készítette, a 22–100. szám grafikai tervezője Papp Tibor volt. Szerkesztőgárdája többször változott, 1978-tól hárman irányították: Nagy Pál és Papp Tibor vezették a szerkesztőséget, a hozzájuk rövidesen (a 56. számtól) csatlakozó Bujdosó Alpárral együtt.
 |
Balról: Nagy Pál, Papp Tibor, Ervin Pátkai, Márton László. Párizs 1963 /From the Left: Paul Nagy, Tibor Papp, Ervin Pátkai, László Márton. Párizs 1963
A Magyar Műhely alapítói Magyarország különböző pontjairól érkeztek a radikális szemléletű értelmiséggel rendelkező francia metropoliszba, amely a világ művészeti központja volt. Itt ők is „kortársak”, korszerűek akartak lenni. A szerkesztők a lap profiljaként a műfajok átjárhatóságát jelölték meg. Céljuk a hidegháború éveiben a magyar avantgárd művészet létének szavatolása volt. Párizsban a magyar avantgárd folyamatosságát Kassák Lajos képviselte. 1960-ban és 1963-ban a Galerie Denise Renében nyíltak kiállításai: ekkor készítette a Victor Vasarelyvel közösen kiadott szerigráfiaalbumát (1961) is. A Magyar Műhely fiatal szerkesztői 1963 februárjában találkoztak Párizsban Kassákkal; 1965-ben különszámot adtak ki az avantgárd művész tiszteletére és saját programjuk demonstrálására. 1971-ben Márton László szervezte Kassák Lajos A ló meghal és a madarak kirepülnek című költeményének francia nyelvű kiadását, Papp Tibor és Philippe Dôme (1971) fordításában (Le cheval meurt, les oiseaux s'envolent, Ed. Fata Morgana, Montpellier), Vasarely és Kassák illusztrációjával.
 |
Kassák Lajos A ló meghal és a madarak kirepülnek című költeményének francia fordítása. Fordította Papp Tibor és Philippe Dôme. Szerkesztette Márton László. Fata Morgana, Montpellier, 1971 / Lajos Kassák: Le cheval meurt les oiseaux s'envolent. Translated by Tibor Papp and Philippe Dôme. Edited by László Márton. Fata Morgana, Montpellier, 1971
A csoport a művészeti dialógus jegyében szerveződött. A lap eleinte rendszeresen közölt Magyarországon tiltás alatt álló vagy cenzúrázott művészeket, valamint különszámokban (Weöres Sándor, 1964; Kassák, 1965; Füst Milán, 1967; strukturalizmus, 1968; James Joyce, 1973; Szentkuthy Miklós, 1974) foglalkozott a hazai kánonokból kiszorult művészekkel és trendekkel. A képszerkesztők a magyar képzőművészet informel és geometrikus absztrakt irányzatainak publikálására fókuszáltak. A hetvenes évektől a szerkesztők figyelme a kortárs filozófiai és esztétikai irányzatokra fókuszált, amilyen például a francia újregény, az experimentális művészet és a dekonstrukció filozófiája. A magyar nyelvű folyóirat mellett, 1972–1977 között francia nyelvű d'atelier folyóiratot és könyvkiadót szerkesztett Philippe Dôme, Nagy Pál és Papp Tibor.
A Magyar Műhely folyamatosan alakuló formációként működött. Szerkesztőgárdája az 55. számtól egy változó összetételű Munkaközösséget sorolt fel maga mellett.
1972-ben és 1974-ben életre hívták a Magyar Műhely találkozót, amit ezután évente felváltva, a Párizs közeli Marly-le-Roi-ban, és a Bécs melletti Hadersdorfban, 1989-től pedig magyarországi helyszíneken szerveztek. A konferenciákon kollektív és nemzetközi munka folyt; közös műveket, performance-okat adtak elő. A Magyar Műhely konferenciákon sokszor először közölhették magyarországi alkotók multimedia és intermedia munkáikat: teoretikusan is foglalkoztak a különféle művészetek – zene, képzőművészet és irodalom – közötti határok átjárhatóságával.
1972-ben Kassák Lajosné (Kárpáti Klára 1914–1986) és Schöffer Miklós (1912–1992) szobrászművész alapítvány formájában (Fondation Lajos Kassák) létrehozták a Magyar Műhely Kassák-díját. A díjakat a konferenciákon adták át. Az alapítvány tőkéje Kassák özvegyének nagy összegű pénzadománya volt. A kurátori tanács (Kassák Lajosné és Schöffer Miklós, Márton László, Nagy Pál, Papp Tibor, Bujdosó Alpár) 1971–1995 között évente (és utoljára 1999-ben) adományozott díjat „olyan avantgárd szellemű, tehetséges fiatal kaphatja meg, aki irodalomban vagy képzőművészetben sokat ígérő eredményt ér el”, illetve a „méltánytalanul mellőzött idősebb alkotó”.
Először, 1971-re visszamenőleg, Bakucz József és Szentjóby Tamás kapta a díjat (Pátkai Ervin bőrszíjon függő érmét). A Kassák Lajos-díj díjazottai a következőkben évek szerint a következők voltak; díjuk egy-egy műtárgy volt:
 |
Pátkai Ervin: Oiseau (Madár) A Magyar Műhely Kassák Díja. 1972. Réz, bőr, 12x9.5 cm. Fotó: Józsa Dénes / Ervin Pátkai: Oiseau (Bird) Kassák Prize of Magyar Műhely. 1972. Brass and leather, 12x9.5 cm. Photo by Dénes Józsa
Díjazott 1971-re visszamenőleg:
BAKUCZ József és SZENTJÓBY Tamás
1972-ben díjazott:
Jovánovics György és Oravecz Imre:
Díj: PÁTKAI ERVIN: Madár, 5 rézlap, bőrszíj, felirat a 3. lemezen: KASSÁK LAYOS DÍJ / 1972 [hátoldalon:] MAGYAR MŰHELY, 12×9,5 cm
A további díjak
1973-ban díjazott:
Philippe Dôme
Díj: Megyik János: Cím nélkül. Balsafa, akril, farost, 17×48×25,5 cm, 1972–1975
1974-ben díjazott:
Díj: Román Viktor: Cím nélkül. Bronz, 16,6×15×6,5 cm
Díj: Román Viktor szobra: nem ismert
 |
Párizs 1975. Pátkai Ervin, Papp Tibor, Parancs János. Fotó: Nagy Pál / Paris 1975. Ervin Pátkai, Tibor Papp, János Parancs. Photo by Pál Nagy
1975-ben díjazott:
Díj: Gáyor Tibor: Amphigramma, o. v., 80×70 cm, 1974
1976-ben díjazott:
Díj: Schöffer M. szobor, átadása elmaradt
Kemenes Géfin László, Dumitru Bacu & Ioan Jivan
Díj: „Kassák-emlékérem”
1977-ben díjazott:
Beke László
Díj: BUJDOSÓ Alpár–KIBÉDI VARGA Áron –NAGY Pál–PAPP Tibor–PETŐFI S. János:
Vízalatti tekercs, Letraset stúdió nyomdatechnika, papír, 2451 × 550 mm, 1977
1978-ban díjazott:
Bujdosó Alpár
Díj: MOLNÁR Vera: Hatféleképpen. Szitanyomat, 6 papírlap, egyenként: 560×150 mm
Paris – Wien – Budapest Transfer. Magyar Műhely 50. Kiállítás a Vasarely Múzeum Kamaratermében, a Magyar Műhely Kassák Díjairól. Budapest, 2012. Fotó: Józsa Dénes / Paris – Wien – Budapest Transfer. Magyar Műhely 50. Kassák. Prize Established by the ‘Hungarian Workshop’ in Paris. Exhibition of at the Vasarely Museum Budapest, 2012: Photo by Dénes Józsa
1979-ben díjazott:
Új Zenei Stúdió: Jeney Zoltán, Sáry László, Vidovszky László, Wilheim András
Díj: Victor Vasarely 1–1 szitanyomata; eltűntek az állami kurírpostán
1980-ban díjazott:
Sipos Gyula:
Díj: Székely Vera: Objekt, vegyes technika, 52×37×6 cm, é. n.
1981-ben díjazott:
Díj: Kamill MAJOR “Sans fin” Sérigraphies – Vera SZÉKELY “Voyage” Texte – László VIDOVSZKY “Mort de Schroeder” Musique, szitanyomat, 12 papírlap, egyenként 379×760 mm, hanglemez. In: APPELS. Paris 1981. 40,3×40,3×2,8cm
1982-ben díjazott:
Hegyi Lóránd:
1983-ban díjazott:
Baránszky László
Díj: Lucien HERVÉ: Kollázs, fotó, papír, funér, 50×49,5 cm
Díj: Lucien HERVÉ Kollázsai, fotó, papír, vászon, funér, 50×49,5 cm & 61,5×27 cm
1984-ben díjazott:
Molnár Miklós:
Díj: Csutak Magda (Bujdosó Alpár szövegével): Porcelán+ Papyrus II, porcelán, aranyfüst, lüszter, selyempapír, 578×478 mm, 1984
Székely Ákos
Díj: Csutak Magda (Bujdosó Alpár szövegével): Porcelán+ Papyrus I., porcelán, aranyfüst, lüszter, selyempapír, 578×478 mm, 1984
1985-ben díjazott:
Megyik János
Díj: BUJDOSÓ Alpár: Törvényoszlop, modelláló masszat, 12×12×25 cm, 1985
Díj: Nagy Pál: Kollázs, nyomat, Letraset, papír, 398×600 cm, 1985
Díj: Papp Tibor: Aville, typotopográfia, papír, 300×630 mm, 1979
 |
Paris – Wien – Budapest Transfer. Magyar Műhely 50. Kiállítás a Vasarely Múzeum Kamaratermében, a Magyar Műhely Kassák Díjairól. Budapest, 2012. Fotó: Józsa Dénes / Paris – Wien – Budapest Transfer. Magyar Műhely 50. Kassák. Prize Established by the ‘Hungarian Workshop’ in Paris. Exhibition of at the Vasarely Museum Budapest, 2012: Photo by Dénes Józsa
1986-ban díjazott:
Szkárosi Endre
Díj: Rektenwald Zsóka: BYE, vegyes technika, papír, 656×476 mm, 1987
1987-ben díjazott:
Díj: REKTENWALD Zsóka: ART, vegyes technika, papír, 655×475 mm, 1987
1988-ban díjazott:
Maurer Dóra
Díj: NAGY Pál – PAPP Tibor: Cím nélkül. C-print, papír, 397×297 mm, 1987;
1989-ben díjazott:
Szombathy Bálint
Díj: BUJDOSÓ Alpár: Scarabeus, ezüstzselatin, fotópapír;
Díj: NAGY Pál
Díj: PAPP Tibor: Borítóterv, Magyar Műhely, 72. sz. C-print, papír, 380×280 mm, 1987
1990-ben díjazott:
Cselényi László
Díj: G/Képeltérítés, album. 1–18. lap, vegyes technika, papír, 398×299 mm, Szombathely, 1989
1991-ben díjazott: Ladik Katalin
1992-ben díjazott: Molnár Katalin
Díj: Molnár Vera műve
1993-ben díjazott:
Juhász R. József
Díj: Claude Maillard: Cím nélkül, nyomat, papír, 592×418 mm, 1993
Díj: T. BORTNYIK Éva – TUBÁK Csaba: Tri, fényinstalláció, Super 8-as film, 1982
1994-ben díjazott:
Kelényi Béla
Díja: Haute-tension: Danger de Mort, album, 1–34 lap, szitanyomat, papír, 32,3×27,3×5,1 cm, 1984
1995-ben díjazott:
Díj: Frédéric Develay: Cím nélkül, ofszet, papír
 |
Paris – Wien – Budapest Transfer. Magyar Műhely 50. Kiállítás a Vasarely Múzeum Kamaratermében, a Magyar Műhely Kassák Díjairól. Budapest, 2012. Fotó: Józsa Dénes / Paris – Wien – Budapest Transfer. Magyar Műhely 50. Kassák. Prize Established by the ‘Hungarian Workshop’ in Paris. Exhibition of at the Vasarely Museum Budapest, 2012: Photo by Dénes Józsa
1999-ben díjazott Vitéz György
A Magyar Műhely kiadóként is működött. Az 1973-ban alakult Magyar Műhely Munkaközösség a 43–44. számtól (1974. április) a 82. számig (1991) támogatta a szerkesztőket, hogy a kortárs művészeti és elméleti problémákkal kapcsolatos kutatásait megjeleníthessék a folyóirat és a kiadó tematikájában is. A Munkaközösség első tagjai: Bakucz József (New York), Bujdosó Alpár (Bécs), Czigány Lóránt (London), Dedinszky Erika (Hilversum), Horváth Elemér (New York), Karátson Endre (Párizs, különvéleménnyel), Kassai György (Párizs), Kemenes-Géfin László (Montréal), Megyik János (Bécs), Márton László (Párizs), Nagy Pál (Párizs), Németh Sándor (Berkel-Enschot), Papp Tibor (Párizs), Pátkai Ervin (Párizs), Tolnai Ottó (Újvidék), Thinsz Géza (Stockholm), Vitéz György (Montréal); a 45. számtól (1974) csatlakozott Lászlóffy Aladár (Kolozsvár), Perneczky Géza (Köln); a 48. számtól (1975) Gáyor Tibor (a 66. számig), Maurer Dóra (67. számig); az 50. számtól (1976) Albert Pál (Sipos Gyula, Párizs), és mindenki különvéleménnyel; az 51. számtól (1977) Petőfi S. János (Bielefeld); a 60. számtól (1980) Kibédi Varga Áron (Amszterdam), Ladik Katalin (Újvidék); a 65. számtól (1982) Bortnyik Éva, Tubák Csaba (Bécs), Sándor András (András Sándor, Washington D.C.); a 71. számtól (1986) Aranyi László (Pécs), Cselényi Béla (Marosvásárhely, 1911–1999), Cselényi László (Pozsony), Galántai György (Budapest), Kukorelly Endre (Budapest), Mészáros István (Budapest), Molnár Katalin (Párizs), Molnár Miklós (Miskolc), Sebők Zoltán (Szabadka), Szkárosi Endre (Budapest); a 75. számtól (1990) külön szerkesztőbizottsággal, amelynek tagjai Ágoston Vilmos (Budapest), Fráter Zoltán (Budapest), Hegyi Lóránd (Budapest), Juhász R. József (Érsekújvár), Szombathy Bálint (Újvidék); a 77. számtól (1990) Beke László (Budapest). A tagság Erdély Miklós (1928–1986) nevével tisztelgett a 71. számban (1986) a művész elhunytakor. Ugyancsak megalakult a Magyar Műhely Írók és Olvasók Szövetkezete a folyóirat, a könyvkiadó és a konferenciák finanszírozására.
A folyóirat vezetését az alapítók, Nagy, Papp és Bujdosó 1990-ben, a 75–80. számtól Petőcz Andrással és Székely Ákossal, öten közösen szerkesztették; a 81. számtól Hegyi Lóránttal, Juhász R. Józseffel, Szombathy Bálinttal nyolcan, a 82–86. számig Tóth Gáborral kilencen, majd a 94. számig újra heten, Petőcz és Tóth nélkül. A 95–100. számig Kovács Zsolt, L. Simon László, Somogyi Gyula és Sőrés Zsolt részvételével tizenegy tagú lett a szerkesztőség, akik már a Munkaközösségben is részt vettek. A 100. szám után az alapítók, azonos néven, átadták a lapot fiatal magyarországi művészeknek.
Az 1987-ben megalapult Magyar Műhely Baráti Kör (1989-től hazai egyesületként működött) a Magyar Műhely Könyvek folytatásaként könyvsorozatot adott ki, Magyar Műhely Baráti Füzetek néven.
 |