A Kassák-díj Alapítványt (Fondation Lajos Kassák) 1972 januárjában jegyezteti be Párizsban Kassák Lajosné és Schöffer Miklós (Nicolas Schöffer) szobrászművész. Az alapítvány tőkéje Kassák özvegyének nagy összegű pénzadománya. A Kassák-díj kurátori tanácsa által (1999-ig) évente adományozott díjat „olyan avantgárd szellemű, tehetséges fiatal kaphatja meg, aki irodalomban vagy képzőművészetben sokat ígérő eredményt ér el”. Később a fiatal mellett megkaphatja egy-egy „méltánytalanul mellőzött idősebb alkotó” is. A zsüri tagjai Kassák Lajosné és Schöffer Miklós és a Magyar Műhely szerkesztői, Márton László, Nagy Pál és Papp Tibor. A díj eleinte (az alaptőke kamatából származó) pénzadomány, külföldi ösztöndíj, vagy egy-egy mű párizsi publikációja, majd egy-egy már elismert művész alkotása formájában kerül átadásra. 1979-es Kassák–díjként Victor Vasarely négy saját szerigráfiáját adományozza az Új Zenei Stúdió alkotóinak. A Bécs melletti Hadersdorfban kihirdetett díj továbbítását egy magyar hivatalnok vállalja, de a művek a Külügyminisztériumban eltűnnek, soha nem érkeznek meg a díjazottakhoz.

A díjazottak névsora:

Bakucz József és Szentjóby Tamás (1971),

Jovánovics György (1972),

Oravecz Imre (1972),

Philippe Dôme (1973),

Erdély Miklós (1974),

Tandori Dezső (1974),

Haraszty István (1975),

Nagy Károly (1976),

Kemenes Géfin László (1976 Kassákemlékérem),

Dumitru Bacu (1976 Kassák-emlékérem),

Ioan Jivan (1976 Kassák-emlékérem),

Beke László (1977),

Bujdosó Alpár (1978),

Új Zenei Stúdió (Jeney Zoltán, Sáry László, Vidovszky László, Wilheim

András) (1979),

Sipos Gyula (1980),

Molnár Gergely (1981),

Hegyi Loránd (1982),

Baránszky László (1983),

Galántai György (1983),

Molnár Miklós (1984),

Székely Ákos (1984),

Megyik János (1985),

Szkárosi Endre (1986),

Petőcz András (1987),

Maurer Dóra (1988),

Szombathy Bálint (1989),

Cselényi László (1990),

Ladik Katalin (1991),

Molnár Katalin (1992),

Juhász R. József (1993),

Kelényi Béla (1994),

Vass Tibor (1995),

Vitéz György (1999)