Satírozott költészet,
avagy Vasarely és a betegségek IV.
Lábadozás, sok kérdéssel. Túl vagyunk a nehezén? Mi inspirál, ha úgy érezzük, zsákutcába kerültünk és mi ihlet meg egy költőt vagy művészt? A költészet szavakon múlik vagy rajzolni is lehet?
Victor Vasarely így fogalmazta meg az ihlet eredetét:
„Az érzékeinkre ható közvetlen természet évezredek óta ihlette művészeinket. A kibővült gigantikus fizikai természet, relativitásával, elektromágneses és fényhullámaival, anyag-, tér- és időproblémáival, csodáival és titkaival miért ne lehetne az új költészet és szépség kiapadhatatlan forrása?”
„Vasarelyben nagyon is volt költészet, és a reklámnyomtatványaiban is voltak költői áthallások. Prévert¹ a következő kifejezést használta Vasarely 1946-os, második kiállítása elé írt előszavában (igaz ez volt a második, de az első festészeti kiállítás): »Imaginoire« […]. Bár ez a kiállítás szép siker volt, Vasarely zsákutcának tekintette.”
Denise René
In: Barátom, Vasarely. Catherine Millet beszélgetése Denise Renével. Fordította Tótfalusi Ágnes/bevezető tanulmányok Imre Györgyi, Passuth Krisztina, Sárkány József. Libri kiadó, Budapest; Szépművészeti Múzeum – Vasarely Múzeum, Budapest; Janus Pannonius Múzeum, Pécs, Budapest, 2012
¹ Jacques Prévert (1900–1977) francia költő és forgatókönyvíró. Ő írta Vasarely kiállításkatalógusához az előszót. A művészt a szürrealista alkotók közé sorolta. A festmények leírásához alkotta az image (kép) + noir (fekete) szavakból az imaginoire kifejezést.
Victor Vasarely: Convalescence/Lábadozás, 1935 |
