Ismert tény, hogy a szemünkkel látott képeket az agyunkban dolgozzuk fel. Az agyban kialakult képeket sokszor befolyásolják az emlékek, a tapasztalatok, emiatt fordulhat elő, hogy hiányos képekből is érthető információt tudunk összeállítani. De az agyunk be is csapható! Három optikai csalódást ismerhetsz meg, ahol a vonalak kerültek főszerepbe. Egyenesek, görbék vagy párhuzamosak? Ez a kérdés Vasarely op-art képei előtt is sokszor felmerülnek.
Zöllner-illúzió
 |
A német asztrofizikus, Johann Zöllner fedezte fel 1860-ban azt az illúziót, ahol a párhuzamos vonalakat keresztező, kisebb ferde vonalaktól úgy tűnik a kép, mintha az átlós vonalak össze vagy éppen ellenkezőleg, széttartanának.
Hering-illúzió
 |
Az Ewald Hering német pszichológusról elnevezett optikai csalódás csak egy évvel későbbi, 1861-es, a Zöllner-illúziónál. Itt is a különböző irányú vonalak hozzák létre az illúziót. Jelen esetben úgy tűnik, hogy a belső téglalap torzul, ahol a két középső párhuzamos vonal görbe. Ez persze csak a látszat, a két vonal teljesen egyenes. A háttér perspektivikus benyomást kelt, ami eltorzítja a mintát.
Kávéház-fal illúzió
 |
A harmadik vonalillúziós játékban a színeknek is fontos szerepe van. A kissé elcsúsztatott sakkminta felfedezése az angol Richard L. Gregory nevéhez fűződik, aki a bristoli egyetem Agy- és Észleléskutatási Laboratóriumának egyik munkatársa volt. Az egyetemhez közeli kávéház falának a csempézetén figyelte meg az optikai csalódást az 1970-es években, majd az agykutatók Gregory vezetésével foglalkozni kezdtek a jelenséggel. Az illúzió a kávéházfal illúzió („café wall illusion”) nevet kapta.
Az illúzió akkor működik, ha minél nagyobb a kontraszt a „téglák” között. A fekete-fehér a leglátványosabb, de játssz a színekkel és próbáld ki a különböző variációkat.
Próbáld ki te is vagy töltsd le a kész sablont, és színezd ki Painttel, vagy nyomtasd ki és színezz filctollal!