Kockát több módon is rajzolhatunk. Ha szeretnéd a térbeliségét érzékeltetni, akkor az axonometrikus ábrázolás módját kell választani.
Az egyik legnépszerűbb térbeli kockarajzolási mód a dimetrikus (kétméretű) axonometria. Ennek egyik típusa a Kavalier-axonometria:
„A Kavalier-axonometria egy különleges ferde axonometria. Különlegessége abból adódik, hogy ebben a rendszerben ábrázolt test axonometrikus elölnézeti képe valódi méretben látszik. Ennek oka, hogy az yz koordinátasík és így az y és z tengelyek illeszkednek az axonometrikus képsíkra. Ebből adódik, hogy ebbe a két irányba nincs rövidülés, azaz a rövidülés értéke 1. Az x tengely irányába a rövidülés mértéke ½. Az x tengely képe a vízszintessel 45°-os szöget zár be.“
Kavalier-axonometria szerinti kocka szerkesztése lépésről lépésre.
 |
Ezt a kockát már meglévő síkidomokból is ki tudod rakni. Vágj ki egy négyzetet és két paralelogrammát a sablonból.
A másik kedvelt módja a kocka rajzolásának a Izometrikus, azaz egyméretű axonometria.
„Az izometrikus axonometria a merőleges axonometria különleges esete. A különlegesség abból adódik, hogy a koordináta-rendszer az axonometrikus képsíkhoz viszonyítva úgy helyezkedik el, hogy mindhárom tengely ugyanakkora szöget zár be a képsíkkal. Az egyméretű axonometriában az x,y,z tengelyek által bezárt szög 120°. A z tengely függőleges, az x és y tengely a vízszintessel 30°-os szöget zár be.”
 |
A kocka ábrázolásakor látható, hogy minden oldallapja igazából egy-egy rombusz.
Próbáljátok meg kirakni az axonometrikus kockát 3 db rombuszból. (A rombuszhoz itt találtok sablont.)
Izometrikus kocka rajzolása szerkesztéssel.
Victor Vasarely több alkalommal is készített képet a kocka segítségével. Így írt erről:
„Akkoriban vásároltam, éppen Gordes környékén egy öreg tanyát. Egyik földszinti helyiségének volt egy kis ablaka, amelynek oldalai mindössze olyan harminc centiméteresek lehettek. A falak rendkívül vastagok ezen a vidéken, úgyhogy ez az ablak sokkal keskenyebb volt, mint amelyen mély. Amikor a helyiség belsejéből néztem ezt a nyílást, kockának látszott, s szinte megbabonázva éreztem magam, mert a napfény változásával együtt kocka alakja is folyton változott, deformálódott, összehúzódott, kitágult. Az axonometrikus kocka mozgott, vibrált ott, s beszélt hozzám ékesen, holott válójában a világ legegyszerűbb dolga volt. Amikor viszont kívülről néztem, a kocka rejtelmes mélységűvé vált. Ezúttal fekete volt, de megint az előbbi bűvölet játszódott le a szemem előtt.”
(Jean-Louis Ferrier: Négyszemközt Victor Vasarelyvel, 1982. Kossuth, Budapest. 32.)
Borítókép: Victor Vasarely: Trybox, 1979
