Az „össze nem illő pár” írásos és képi megjelenítésének hagyománya egészen az antikvitásig vezethető vissza. A 15-16. században különösen kedvelté vált a téma, ezt jelzi, hogy Cranach és műhelye több mint negyven különböző művön ábrázolt össze nem illő párokat. Az itt látható festményen egy idős, visszataszító külsejű férfi és egy fiatal, vonzó nő jelenik meg, aki épp „szerelme” pénzes erszényében matat. A mozzanat rámutat együttlétük egyetlen racionális magyarázatára. Egyúttal figyelmeztet a női rafinériára, mint olyan veszélyre, amitől a férfiak elveszhetik eszüket, bölcsességüket és vagyonukat, ha nem figyelnek eléggé.