Plakátparafrázisok
A Magyar Plakát Társaság művészeinek Vasarely-átiratai
2024. március 14. – április 28.
Plakátparafrázisok
A Magyar Plakát Társaság művészeinek Vasarely-átiratai
Victor Vasarely megfogalmazása szerint a sokszorosított művek – köztük a plakátok – készítése „lehetővé teszi, hogy a művészet kimehessen az utcára, meghódíthassa a várost, a természetet, és behatolhasson immár nemcsak egy kiváltságos elit, hanem az emberek széles tömegeinek tudatába”.[1]
Ez a magyar származású művésztől származó idézet 1969-ből való. A hálózatalapú tudásgazdaságra épülő, elektronikus médiumokat fogyasztó digitális társadalom akkoriban még nem lézett. Vasarely életében – átívelve a teljes 20. századon – a plakátok képviselték a vizuális kommunikációnak a magaskultúrához legközelebb álló formáját. A köztereket üde színfoltként benépesítő művészeti plakát sajátos esztétikai törvényszerűségekkel rendelkezett. A szimbolikus üzenetbe kódol tartalmat szűkszavú és tárgyilagos módon adta elő. A plakátra mindig is egy olyan médiumra tekintettek, mint ami nemcsak gyönyörködtet, közöl és reprezentál, de mozgósít, kritikai gondolkodásra ösztönöz és a képi asszociációk által mozgatja meg az elmét. A pályáját tervezőgrafikusként kezdő Victor Vasarely nemcsak a képein használt előszeretettel a plakátokra jellemző formai megoldásokat, de a technikában rejlő médiafilozófiai problémákat is megpróbálta művészetében érvényesíteni. A sokszorosíthatóság és terjesztés esztétikájának felülvizsgálata és a „második alkotásnak” nevezett művek létrehozása az 1950-es évek elejétől szerepeltek kiáltványszerűen alkotói programjában. Saját korát messze megelőlegező elméleti megfontolásai megelőlegezték a képek birtoklásának és használatának kortárs formáit, köztük a mémeket (kulturális tartalom vagy reprodukció divatszerű terjedése a közösségi médiában), az NFT-ket (egy kép megismételhetetlenségének a digitális blokklánc-technológián keresztül való biztosítása) vagy a vizualitást generatív alapon megközelítő mesterséges intelligenciát.
Vasarely meg volt győződve arról, hogy kizárólag a művek újrateremtése „biztosítja az utókor számára az alkotó érzelmeinek és gondolatainak pontos megismerését”.[2] Mondandóját a következő kijelentéssel tette még hangsúlyosabbá: „Felhatalmazom a fiatal festőket, hogy képeimet más formátumban, más anyagokkal újrateremtsék.”[3] Ez a kissé provokatív javaslat, amit saját eszméi és javaslatai túlélése érdekében vetett papírra, akár az itt látható kiállítás mottója is lehetne.
A Magyar Plakát Társaság tagjai arra vállalkoztak, hogy egy önálló művészeti irányzat – az op-art – megteremtőjeként számon tartott Victor Vasarely emblematikus alkotásainak és a nevétől elválaszthatatlan absztrakt geometrikus gondolkodásnak a kortárs plakát eszköztárának használatával állítsanak emléket. Az Árendás József, Baráth Ferenc, Ducki Krzysztof, Orosz István, Pinczehelyi Sándor és Pócs Péter által életre hívott, azóta közel negyven tagot számláló csoport azzal a céllal jött létre, hogy a hazai és az egyetemes plakátművészet hagyományainak ápolása és szellemének ébren tartása mellett a médium sajátos nyelvének az új évszázad vizuális kultúrájára való alkalmazhatóságát kutassa. A 2004-ben létrehozott Magyar Plakát Társaság azóta több magyar és külföldi helyszínen rendezett kiállításon szerepelt sikerrel.
Kurátor: OROSZ Márton
Kiállító művészek :
ÁRENDÁS József, BAKOS István, BARÁTH Ferenc, BUDAI Lotte, DUCKI Krzysztof, E. ZSEMBERI-SZÍGYÁRTÓ Miklós, FANISZLÓ Ádám, GÁL Krisztián, GYÁRFÁS Gábor, HORKAY István, KÁLDOR Katalin, KERESZTES Dóra, KOROLOVSZKY Anna, KOVÁCS Vera, MOLNÁR Gyula, OROSZ István, SIMON Péter Bence, SZABÓ Andrea, SZ. ESZTERÓ Anett, SZLAMA Norbert, TÓTH Andrej, TÓTH Tamás, VARGA Anna Gizella, VITÁNYI Regina
[1] Jean-Louis Ferrier: Négyszemközt Vasarelyvel. Corvina Kiadó, Budapest, 1981. 104.
[2] Victor Vasarely: Színes város. A művészet hétköznapi életünkben. Gondolat, Budapest, 1983. 115.
[3] Uo.
[4] Jean-Louis Ferrier, Entretiens avec Victor Vasarely (Paris: Éditions Pierre Belfond, 1969), 119.
[5] Victor Vasarely, Plasti-Cité. L’Oeuvre plastique dans votre vie quotidienne (Tournai: Casterman, 1970), 102.
[6] Ibid.
